Vincent Piramide (4215m), Balmenhorn (4167m),
majd Cinque Torri és a Marino Bianchi Via Ferrata (Monte Cristallo 3167m)
2010.07.12. - 07.20.
Résztvevők: Katulyák Attila, Vincze Ferenc
Leírást készítette: Vincze Ferenc
Bevezető
Az évek alatt kialakult menetrend szerint idén is egy magashegyi
túrával kezdtünk, majd levezetésnek két via ferrátát terveztünk.
A Cristallo-n van mindkettő. A egyik a Marino Bianchi ferrata, a másik
a közelében lévő Ivona Dibona ferrata lett volna. De mint mindig, a
terv azért van, hogy legyen mitől eltérni..
Vincent Piramide, Balmenhorn
Vincent Piramide,
Aosta- Valsesia/Gressoney, Olaszország
Lat/Lon: 45.90700°N
/ 7.86310°E
Vincent Piramide a Monte Rosa csoport 4000-es csúcsai
közül a legdélebben fekvő tagja. Első megmászója Johann Nikolaus
Vincent volt 1819.08.05.én három másik társával együtt. Ez egy könnyen
megmászható egyszerű 4000-es csúcs.
Balmenhorn,
Lat/Lon: 45.9132°N / 7.85747°E
Balmenhorn, a Wallis alpok nem jelentős 4167m-es
csúcsa. Megbújik a Vincent Piramide és a Schwarzhorn csúcsa között.
Érdekessége a csúcson felállított bronz Krisztus szobor és a kicsi
menedékház.
2010.07.12.
Kisebb fennakadások és nagyobb módosítások után úgy alakult,
hogy a két évvel ezelőtti helyre a Vincent Piramide-hoz megyünk vissza.
Két évvel ezelőtt nagyon rossz volt az időjárás - annyira, hogy még
túrabeszámoló sem született belőle. Idén sem kecsegtettek sok jóval
az időjósok, ennek ellenére elindultunk. Reggel 7 órakor sikerült
megindulni. Kikeveregtünk a fővárosból, végig az M7-en, a szlovén
határig. Itt 15 EUR havi pályamatricát vettünk (ez a legrövidebb időtartam,
ami vásárolható). Maribor, Ljubljana, majd a H4-en át irány Olaszország.
Itt az A4-es autópályán megyünk több száz kilométert. Milánóig
kb. 22 € az autópálya díj. Milánó után párszáz kilométerrel
Brescia-nál áttérünk az A4-A5-re Ivrea felé, majd A5 pálya (vagy
a vele párhuzamos SS26-ra). Pont-Sent-Martinnál lehajtunk az SS44-re.
Az SS44 végig megy a Grassoney-völgyön . Grassoney-La-Trinité után
még megyünk egy kicsit, míg az út el nem fogy. Megérkeztünk Staffal-ba,
mintegy 1200km megtétele után. Autónkat a patak melletti parkolóban
hagyhatjuk. Nyáron ez ingyenes. Másnap majd innen megyünk felfelé a
4000-es csúcsokra. De előtte tábort kell vernünk. Egész úton idefelé
39 °C hőség, tűző nap volt. Itt a hegyek lábánál 16 °C és zuhog
az eső. Szerencsénkre mire kezdtünk volna kétségbe esni felszakadozott
a felhő, úgy 20 óra körül. Gyorsan sátrat vertünk a falun túl,
a patakparton, az A7 turistaút mellett. Éjjel tovább esett az eső,
de reggel napfényre ébredtünk.
|
|
|
|
Tábor helyünk Staffalban
|
Ellátó helikopter indulása Staffalból a Gnifetti házhoz
|
Visszatekintés a Gabiet házra és a felvonó állomásra
|
Patak, híd, zöld fű
Nem sokkal a Gabiet ház fölött |
|
|
|
|
Vincent Piramide a völgyből nézve
A hegy teteje felhőben
|
Félúton se jártunk, és már tölteni kellett a flaskákat
|
Ezek vagyunk mi, még a völgyben
|
Közeledünk a 3000m-hez, bár még odébb
van |
2010.07.13.
9 óra körül - reggeli és pakolás után 9 €-ért
felvitettük magunkat a 2375m magasan található (Rifugio) Gabiet házig
(csak oda-vissza jegy váltható). Ezzel spóroltunk 500m szintkülönbséget.
A Gabiet háztól az A6-os turistaúton indulunk fölfelé. Az út
szép füves, patakos völgyben halad. Gyakorlatilag monoton emelkedik.
Késõbb elmaradozik a fû és velük a hegyi-kecskék és a füttyös
mormoták is. Egyre több a szikla és a kőtörmelék. 2800m környékén
összefut az A6 és az A7 turistaút. Innen közösen vezetnek a Rifugio
Mantova-ig. De előtte át kell verekednünk magunkat egy szép palamezõn,
majd egy igazi törmelék lejtőn. 3100-3200m magasságban már megjelennek
a hófoltok is. Nem nagyok és nem is mélyek. Kényelmesen áthaladunk
rajtuk. Legnagyobb erőfeszítésünk ellenére nem jutottunk fel
a Mantova házig (3498m) az elsõ napi gyaloglás után. Pedig a ház fölött
50-100m-re remek sátrazóhelyek vannak, kőből rakott mellvédekkel.
(A ház közvetlen közelében tilos táborozni! Elviszi a sátrunkat a
szállítóhelikopter). A ház alatt úgy 100-150m-rel egy hótáblán
vertünk sátrat (a köves törmeléken máshol nem igen lehet sátrat
verni). Erõsen felhõsödött és elkezdett cseperegni az eső. Nem kockáztattunk
inkább letáboroztunk. (amúgy a Mantova ház elég drága, ha tehetjük,
menjünk inkább a 3647m-en levõ Rifugio Gnifetti-be, úgy is innen indulnak
az utak).
|
|
|
|
Második éjszakai táborhelyünk a Mantova ház alatti hófolton
|
Középen fent a Mantova-ház
Jobb fölső sarokban a ködben a Gnifetti-ház
|
Refugio Mantova 3498m
|
Refugio Gnifetti 3647m |
2010.07.14.
Másnap kényelmesen
megreggeliztünk, megszárítottuk
a sátrat (éjjel nem volt fagy, kb. 2-5 °C lehetett)
és felmentünk
a Gnifetti házhoz. A Mantova ház és a Gnifetti
ház között már hómező
van, egyedül a Gnifetti ház alatt van pár
méter kőszikla kötélbiztosítással.
De ez a pár méter könnyen leküzdhető még
a húszon-pár kilós hátizsákjainkkal
is. A nap hátralévő részére azt
terveztük, hogy elindulunk a Vincent
Piramide felé, majd 4000m körül visszafordulunk. Ezt a
kis manővert
szántuk az "akklimatizációs
túrának", mert hogy ezt eddig kihagytuk.
De végül is ebéd után már nem volt
kedvünk elindulni, így a nap
hátralévő részét pihenéssel
töltöttük.
2 éjszakára foglaltunk
szállást. ÖAV tagságival
14€/fő egy éjszaka. Tagsági nélkül
25€/fő. Hétközben általában
van szabad szoba, de hétvégén teltház volt.
Ezen az estén vagányak
voltunk. A 2,5 napi konzerv zabálás után
vörösboros sült nyulat ettünk
zöldkörettel mindössze 13€ pénzért.
Ami a 3600m fölötti magasságot
tekintve nem egy horror ár. A víz sem túl
drága 1,5l ásványvíz 2€,
így nem került sor hó olvasztásra, hogy
igyunk. A szobák normálisak,
az ágyak 3 emeletesek. Legnagyobb meglepetésünkre, a
két évvel korábbi
ittjártunkhoz képest van zuhany is. Sőt ha süt a
nap, akkor még melegvizes
is. És még egy újdonság,
bankkártyát is elfogadnak (bár mi nem
használtuk,
csak a matricát láttuk).
|
|
|
|
Kötélbiztosítás a Gnifetti ház alatt
|
Refugio Gnifetti felülről
|
Vincent Piramide alsó madár távlatból
|
Hajnali menet a 4000-es csúcsok felé |
2010.07.15.
Másnap "hajnal" 5:00-kor keltünk, majd szedelőzködés
után 6 óra körül elindultunk a csúcs felé. A Vincent Piramide elég
sokáig árnyékot vet az útra, így az fagyos marad, nem kásásodik
fel. Az út elég egyszerű, szinte csak gyalogolni kell. Egyszer-kétszer
kell csak átugrani kisebb gleccser-hasadékot. Szerencsére nincs belőlük
sok. Az út jól kitaposott, rá kell állni a "sztrádára" és követni.
Elõször a hegy mellet felvisz 4000-4100m-ig. Itt elfordul jobbra a Vincent
Piramide és a Balmenhorn közötti nyeregbe. A nyereg közepén enyhén
jobbra vezet fel a csúcsra. A csúcson elkészültek a kötelező csúcsfotók.
Lementünk a nyeregbe majd fölkaptatunk a szemközti Balmenhornra is.
Mindkét csúcson nagyon erős volt a szél. Saccra úgy 10-15 m/s lehetett
és kifejezetten csípős hideg a szikrázó napsütés ellenére is.
A két csúcs megmászása után elindultunk lefelé
a Gnifetti házhoz. Ebédre lentvoltunk. Ekkor tudtuk meg, hogy a hétvégére
teltház van és nem tudunk tovább maradni. Két lehetőség maradt. Másnap
lemegyünk a hegyről és átmegyünk a Dolomitokba vagy felmegyünk ismét
4000 m fölé és sátrat verünk valamelyik nyeregben. Mi az első mellett
döntöttünk. Bár, mint másnap kiderült nem volt túl jó döntés...
|
|
|
|
Apró gleccser hasadékokat keresztezünk
|
Vincent Piramide és a Balmenhorn közötti nyereg - háttérben
a Balmenhorn
|
Vincent Piramide a háttérben
|
A Vincent Piramide csúcsán |
|
|
|
|
A Vincent Piramide csúcsán
Háttérben a Lyskamm
|
Vincent Piramide és Balmenhorn közötti
nyereg - fölül a Balmenhorn
|
Balmenhorn
|
Balmenhorn csúcsán |
Csúcsvideó
(na nem a minősége miatt) a Vincent Piramide tetejéről (mpg,
14Mb)
2010.07.16.
Reggel elindultunk lefelé a hegyről. Kicsit
erőltetett
menet volt, hogy a 13 óráig járó
felvonót még elérjük. Sikerült,
így azonnal elindulhattunk a Dolomitok felé. Azt
reméltük, hogy estére
megérkezünk a Dolomitokba, a kedvenc kempingünkbe
(Olimpia kemping).
Csak azt nem vettük figyelembe, hogy pénteken lehetetlen az
olasz autópályákon
közlekedni. Sok-sok óráig álltunk
Milánó után, a vánszorgó
dugóban.
Mindennek az lett a vége, hogy valahol a Dolomitokban, Cortina
d'Ampezzo-tól
kb. 20km-re kellett éjszakáznunk a szabad ég
alatt. Szerencsére csillagos
volt az éjj, eső, szél nem volt. Sátrat nem
állítottunk, így reggelre
kicsit vizes lett a hálózsák az éjjeli
páralecsapódástól.
2010.07.17.
Másnap reggel szép időre ébredtünk. Mivel
az erre a napra tervezett via ferrata már nem igen lett volna megvalósítható,
így azt terveztük, hogy Cortina d'Ampezzoban az Olimpia kempinget megkeressük
és a délutánt pihenéssel töltjük. Útban Cortina felé véletlenül
észrevettünk egy első világháborús plakátot a hágótól nem messze
(khm. szóval nem a plakát volt Első Világháborús, hanem a témája),
ami a Cinque Torri tornyokat és az ott található első világháborús
emlékparkot hirdette. Mivel még kora reggel volt (alig 8 óra) úgy döntöttünk
megnézzük.
A parkolóból felvonóval 9 EUR pénzért,
vagy gyalog mehetünk fel kb. 300m szintet a 2255m magasan található
Rifugio Scoiattoli -ig. A túra igen könnyű séta, körbe a Cinque Torri
tornyok körül. Sem felszerelést sem technikai tudást nem igényel.
Inkább csak múzeumi körséta, de érdekes..
|
|
|
|
Gyalogosan a Cinque Torri felé
|
Cinque Torri érdekes sziklái
|
Kilátás a menedékháztól
|
Rálátás az I. világháborús állásokra |
A táj gyönyörű, a körtúra kisgyermekekkel
is járható. Igazi családi program lehet. A Rifugio Scoiattoli-ban működik
étterem is, ha megéhezne az ember. Ott jártunkkor elég sokan voltak,
népszerű hely. A szépen helyreállított emlékhely látogatása ingyenes.
|
|
|
|
Géppuska állás
|
Megfigyelő pont
|
Futóárok
|
Megfigyelő állás belülről |
|
|
|
|
Posztos harcos
|
A vezérkar
|
75mm-es löveg és személyzete
|
Tábori kórhá |
Félnapi nézelődés után,
elindultunk Cortina d'Ampezzo-ba, az Olimpia kempingbe. Érkezésünket
úgy időzítsük, hogy recepció csak 9-13-ig és 15-21-ig van.
Aki nem érkezik időben az kénytelen lesz a kemping előtti kicsi
parkolóban tölteni a drága idejét, míg bebocsájtatást nyer az édenbe...
2010.07.18.
Eső nap. Egész nap, de főleg délután esett az eső.
Délelőtt próbálkoztunk egy gyors fürdőzéssel a kemping melletti
sebesfolyású patakban. De a <10 °C-os hidegvíz igénybeveszi az
akaraterőt! Inkább bementünk a belvárosba egy jó pizzát enni, nézelődni.
2010.07.19.
A felhők nem nagyon szakadoztak
fel
az éjjel, de ettől függetlenül elindultunk via
ferrátázni.
Célunk a Monte Cristallonál a Marino Bianchi
via ferráta. Ez egy nem túl nehéz út, de
azért ne pont ezt az utat válasszuk első via
ferráta tunknak. A 3000m körüli magasság
a kezdőket meggyötörheti egy kicsit. A német
besorolás szerint ez az út D kategóriás,
tehát nehéznek számít (szerintünk
inkább C).
|
|
|
|
A sífelvonó, háttérben a Monte Cristallo |
|
|
|
Cortina D'Ampezzo-ból az S48-as úton megyünk a sífelvonókig (kb.
félúton Cortina D'Ampezzo és az S48 és S48b csomópont között). Itt
kétlépcsőben juthatunk fel a Lorenzi házig. Az első, egy ülőkabinos
felvonó a Rifugio Son Forca-ig (2235m) megy. Itt át kell szállnunk a
tojásfelvonókba, ami már fölvisz a Rifigio G - Lorenzi-ig (3000m).
Innen indul a túra. (a tojásokból kiszállva jobbra menjünk, az lesz a
Marino Bianchi. Ha balra megyünk, föl a fémlétrákon, akkor az Ivano
Dibona via ferrátához jutunk). Vigyázzunk! Ha visszafelé is kényelmesen
akarunk utazni a felvónókkal, akkor 17 óráig feltétlen érjünk vissza,
mert ekkor megy az utolsó. De inkább érdeklődjuk meg a pontos indulás
idejét!
|
|
|
|
A tojás lift - kívülről |
és belülről |
Jobbra a Rifugio Lorenzi |
Kilátás a Lorenzi háztól |
|
|
|
|
Háttérben a tojás lift felső végállomása |
Kis tumultus fölfelémenet |
A híres függőhíd a szmben lévő Ivano Dibona úton |
|
|
|
|
|
|
|
A csúcs előtti ködös út |
Monte Cristallo 3167m |
|
|
|
|
Monte Cristallo 3167m |
A létra előtt |
Várakozás a létrára - lefelémenet |
|
Pár link a Marino Bianchi via ferrátához:
http://alavigne.net/Outdoors/FeatureReports/ViaFerrata/index.jsp?navpage=vfcristallo
2010.07.20.
Eseménytelen hazautazás.
Források, információk