Résztvevők: Balázs Ildikó, Fekete Gábor, Vincze Ferenc
Leírást készítette: Fekete Gábor

Bevezető

Akklimatizációs túra a Wildspitzén (3768 méter)

Bevezető
    A tervezgetés alatt az internetről, barátoktól, könyvekből összegyűjtött információk alapján három dolog látszott körvonalazódni a Mont Blancról. A francia oldalon, északról vezető úton néhány technikai betéttől eltekintve inkább hosszabb gyalogtúrára lehet számítani, továbbá nagy a tömeg meg sok a szemét, valamint nagyon fontos a jó akklimatizáció. Éppen ezért, – leginkább a tömeget elkerülendő – először az Olaszországból induló déli út mellett tettük le a voksot. Ez lényegesen nehezebb, mint az északi oldalról induló normál út, mivel az utolsó menedékház 3071 méteren van (Gonella menedékház), innen elméletileg egy nap alatt kell megjárni a csúcsot (persze szükség esetén a 4362 méteren lévő Vallot bivakházban lehet éjszakázni). Végül mérlegelve erőnlétünket, a magasságot és egyéb várható nehézségeket a francia oldal felöl vezető, ún. új normál út mellett döntöttünk és az alábbi túratervet véglegesítettük:
 

    Az új normál út a fogaskerekű vasút (Tramway du Mont Blanc) középső állomásától indul (Bellevue), majd a Tete Rousse (én tetrüss-nek ejtettem és mintha megértették volna) és Gouter menedékházak érintésével a Dome-on át visz a csúcsra. Egyfajta középút, nem a hegy lábától indul, viszont a maximális rövidítési lehetőséget sem használja ki.
    Ahogy a tervben látható, a Mont Blanc elé beiktattuk a Wildspitzét mint bemelegítő és akklimatizációs túrát. Ez a magasság miatt indokolt annak ellenére, hogy sokan a Mont Blancon akklimatizálódnak.
 

Akklimatizációs túra a Wildspitzén (3768 méter)

2007. június 26.

    Reggel fél nyolckor indultunk Budapestről, délután öt órára érkeztünk meg Ventbe, ahol rövid keresgélés után (bementünk a “Tourist information”-be, itt lehet válogatni a szállások közül) az Obervent nevű panzióban kaptuk szállást 15€/fő árért. Még aznap délután megkerestük másnapi túránk kiindulópontját. Másnap reggel 9 órakor indultunk. A 919-es jelzett útvonal a sífelvonó alatt, mérsékelten meredek alpesi terepen halad. Mivel csomagostul is viszonylag hamar felértünk a sífelvonó felső állomásához, úgy döntöttünk, hogy kitérőt teszünk a 3023 méteres Wildes Mannléra. Ide is jelzett út vezet, több helyen drótkötéllel biztosított, kb. I-es sziklamászással lehet számolni. A hátizsák súlyát viszont nem árt figyelembe venni, nagyon kell vigyázni az egyensúllyal. A Wildes Mannléra 12.45-re értünk fel, a túloldalon sziklás, szintén drótkötéllel biztosított jelzett úton ereszkedtünk le a patakhoz, majd enyhe emelkedő után értük el a Breslauer házat. Itt ÖeAV tagságival 8€/fő árért kaptunk szállást a matraclágerben.
 

Wildes Mannle 3023m	Könnyű sziklás terep a csúcsig	Ereszkedés kötéllel	Útban a Breslauer házhoz

2007. június 27.

    Jó idő ígérkezett, bár csípős hideg volt. 6 órakor indultunk, a menedékház mögött vezető turistaúton. Egy idő után a turistajelzés elfordul, de továbbra is jelölt úton haladhatunk. Illetve haladhattunk volna, mert a köves terepen letértünk az útról és mire észbe kaptunk már túl késő volt. Addigra már senki sem akart visszafordulni, ezért inkább nekimentünk a Wildes Mannléról már megcsodált kuloárnak, amely egészen a csúcs alatti nyeregig vezet. Itt már elkelt a hágóvas és a jégcsákány. Az útvonal egyre meredekebb lett, a csodával határos módon időben áttértünk a kuloár keleti oldalára, így onnan gyönyörködhettünk a nyugati oldalon néhány perccel később legördülő kúszó hóban.
 

Irány a kuloár	A kevésbé meredek alsó szakasz	Itt közlekedett a kúszóhó	Kilátás a koluár közepéről

    A kuloár felső részében a sziklák mellett haladva értük el a nyerget és csatlakoztunk be a normál útra az ott éppen beülőt vevő csúcsmászók nem kis meglepetésére. Innen a csúcs kb. 50 méter szintkülönbség, I-es sziklamászás. Drótkötél nincs, de nem is kell. Viszont jó sokan vannak, csoda hogy felfértünk az amúgy sem nagy kiterjedésű csúcsra (érkezés 11.45, a normál úton 3.45 a szintidő).
 

Itt értünk fel a nyereghez	Wildspitze 3768m	A zsúfolt csúcson	Normál út kötélbizosítása lefelé jövet

   Az amúgy sem túl meghitt csúcsélményt tovább rontották a gyülekező felhők, úgyhogy mielőbb elindultunk lefelé, ezúttal a normál úton. A kitaposott úton lefelé a gleccseren, majd balra el a nagy hegy előtt. Itt egymás mellett két meredek vályút találunk, mindkettő ugyanoda vezet. Drótkötéllel, fix kötelekkel biztosított, kb. II-es nehézségű szikla. Miután túljutottunk ezen a kb. 50-100 méteres szakaszon, a Mittelkar gleccseren ereszkedtünk le a völgybe, majd értük el a Breslauer házat (érkezés 15.30). Rövid erőgyűjtés után tovább indultunk, hogy még egy éjszaka erejéig ismét bizalmat szavazzunk az Obervent panziónak.
 

Útvonalunk a Wildspitze-re

A Mont Blanc (4810 méter)

    Ventből 580 km megtétele után este fél kilenc körül értünk Saint Gervais-be. Itt van a Tramway alsó végállomása. Az autót a végállomás melletti ingyenes parkolóban lehet hagyni, szállás a jegypénztárral átellenben lévő három csillagos hotelban kaptunk 22 €/fő árért (háromágyas szobában).

2007. június 29.

    A 9.15-ös vonattal indultunk, hátizsákjainkban téli felszereléssel (plusz kaja és rengeteg víz, vonatjegy 22€/fő retúr). Felérünk, 10.30 mire összeszedjük magunkat. A vasútállomás alsó végén tábla jelzi az utat a Nid d’Aigle (ejtsd nidázs) felé. Innen kellemes turistaúton 13 órára értünk fel Nid d’Aigle-ba, ami a vasút felső végállomása (Vonattal nem tudtunk eddig menni, mert előző héten a vihar tönkretette a vasút felső szakaszát. Ezért kellett gyalogolni Nid d’Aigle-ig). Innen tovább már köves, sziklás részeken vezet felfelé az út, kb. fél úton van egy elhagyott tehenészet, vagy menedékház, úgy láttam valaki itt választot szállást magának. Az út utolsó pár száz métere hóban vezet, hágóvas azonban ide még nem kell. 16 órára értünk fel a Tete Rousse menedékházhoz (3167 méter), mivel foglalásunk nem volt, csak annyit ígértek meg, hogy aludhatunk a földön 12 €/fő árért (azért szivacsot adnak, aludni viszont úgysem lehet, annyian vannak; mondjuk ha a 20-30 emberből csak 5 horkol hangosan…másik 5 meg WC-re járkál…).
 

Aiguille du Midi felhőben	Chamonix - fentről	Félúton - jobbra a menedékház	Tete Rousse ház

Alvás a Tete Rousse ebédlőjében

    Itt találkoztunk Joe bácsival és csapatával, akiktől hasznos információkat kaptunk a következő napi túráról, sőt másnap együtt tettük meg az utat a Gouter menedékházig. Köszönet Nekik!
 

2007. június 30.

    Éjszaka vihar volt, de reggelre viszonylag kedvező idő fogadott, 8 órára kitisztult az idő. Kb. 9 órakor indultunk, ekkorra a Gouterhez vezető sziklákról valamelyest már leolvadt az éjszaka ráfagyott jég. Az út első része az ún. Gran Kuloáron való átkelés. Ez egy kb. 50 méter hosszú folyosó, amelyen folyamatos kőhullással kell számolni. Igazság szerint a kritikus rész csak néhány méter az ötvenből, célszerű egyesével, minél gyorsabban és kellő körültekintés után nekivágni az útnak. A kuloár túloldalán helyenként drótkötéllel biztosított I-II-es sziklamászás várt ránk, kb. 500 méter szintkülönbséggel (klettersteig szett jól használható, hágóvas a jegesedés miatt szükséges volt). Sietni nem volt érdemes, aznap már csak pihenés várt ránk. Így is 12 órára felértünk a 3817 méteren lévő Gouter menedékházba. Foglalásunk itt sem volt, szerencsénk viszont igen. Este 8-kor kiderült, maradt hely, így korán lefeküdhettünk (12 €/fő). Ránk fért, mert másnap hajnali 2-re tűztük ki az indulást.
 

Gouter-ház ott van valahol legfelül	Gran kuloár után még nincs kötelbiztosítás - balra a Tete Rousse	A felső szakaszon már drótköteles biztosítás van	Utolsó lépések a Gouterhez

Kilátás a Gouter háztól

2007. június 31.

    Tiszta, napos időt ígértek, igaz 50km/h széllel. Célszerű már a házban felvenni a beülőt, hágóvasat és bekötözködni a kötélbe. Fél háromkor indultunk, elég hideg volt. Innen a gleccseren elég hosszú még az út, de viszonylag gyorsan elértük a Vallot házat (fél hat, 4362 méter, gleccser hasadékok nem voltak jellemzők). Éppen ideje volt, mert már teljesen átfáztunk. Nagyon fújt a szél, a nap pedig még nem kelt fel. A Vallot házban kb. fél órát töltöttünk, melegedtünk és tovább indultunk. Már felkelt a nap, mikor kiértünk a gerincre. Itt meredek hólejtőkkel szegélyezett keskeny, kb. 1-1,5 méter széles gerincen, erős oldalszélben haladtunk. Szinte végtelennek tűnő mászás után, 8 órára értünk a csúcsra. Néhány csúcsfotó után lefelé indultunk, minél előbb menekülni akartunk a szél elől. Lefelé ugyanazon az úton 12 órára értünk a Gouter házba, innen pihenő után 16 órára a Tete Rousse házba.
 
 

Napfelkelte 4400m környékén	A Mont Blanc 4808m	Joe bácsi és csapata	Mont Blanc árnyáka napkeltekor

Keskeny gerinc a Mont Blanc-hoz	A csúcson	Balra Franciao. - jobbra Olaszország	Kilátás dél-nyugat felé

A Vallot ház - lefelé jövet

2007. augusztus 1.

Eseménytelen lejövet a Tete Rousse menedékházból Bellevue-ig, aztán kaja, le Saint Gervaibe vasúttal majd pakolás után irány tovább.

FONTOS információk

Néhány kiegészítés, fontos információ, ami kimaradt a leírásból:

• A szükséges felszerelés: hágóvas, jégcsákány, 8-as 30m hosszú kötél gleccser járáshoz, pruszik, klettersteig szett, sisak, két karabiner, fejlámpa, téli ruházat, ÖeAV biztosítás
• A menedékházakba célszerű előre szállást foglalni, telefonszám interneten elérhető (legalábbis a Tete Rousse-t megtaláltam utólag, itt viszont tudják a Gouter számát, mivel közös a tulajdonos)
• Az időjárás előrejelzés a vasút állomásokon, menedékházakban minden délután frissül, célszerű olvasgatni
• Az árak 2007-re érvényesek, a menetidők pedig csak ránk. Vagyis fogadjátok fenntartással
• Térképek: Wildspitze – freytag & berndt WK251 (Ötztal, Pitztal, Kaunertal, Wildspitze); Mont Blanc – Pays du Mont-Blanc, A1 (3500Ft)
• Lehet hogy nem jött ki a leírásból, de elég kemény túra volt mindkettő. Azt is meg kell említeni, hogy mindhárman végeztünk téli és nyári hegymászó tanfolyamot, tehát az eszközök használatával, veszélyekkel, stb. tisztában vagyunk.
• Az egyik legveszélyesebb rész a Gouter házhoz vezető sziklaborda. Nem nehéz, de nagy a tömeg mindkét irányban, gyakoriak az előzések. Lefelé menet azután kezdtem használni az önbiztosítást, miután az egyik “versenyző” a hátam mögött megcsúszott és odébb taszajtott vagy fél métert. Bocsánatot kérni persze elfelejtett.
• Az időjárással nagy szerencsénk volt. Állítólag megérkezésünk előtti két hétben mászásra alkalmatlan idő volt, ráadásul baleset is történt. Július 31.-re viszont jó időt mondtak, ezért is indultak meg oly sokan felfelé.
• Ami a szélerősséget illeti, az 50km/h szél nem hangzik túl soknak. Lehet hogy ennél erősebb/gyengébb volt – nem tudom, csak az időjárás előrejelzésből vettem – de tény hogy néha kibillentett az egyensúlyomból (és azért vagyok 75 kiló).